Csisztu Mihály festő, grafikus (Timár, 1933. március 16. – Budapest, 2008. március 26.)
Fiatalon a fővárosba került, a Ganz Villamossági Gyárban dolgozott, esténként a Kmetty János vezetésével működő Lövőház utcai képzőművészeti szabadiskolát látogatta. 1954-58: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ék Sándor, Fónyi Géza és Hincz Gyula. Mestereként tartja számon Koffán Károlyt is. Eredetileg festőnek készült, de grafikai érdeklődése egyéb ambícióit elnyomta, leginkább a rézkarc és a hidegtű foglalkoztatja. A gyerekkor világa, a paraszti élet vissza-visszatér alkotásaiban. A szűkebb szülőföld legfontosabb műemlékeit szintén részletezően pontos rézkarcokon örökítette meg. A Dunakanyar később vált kedvelt működési területévé. Budapest számos részlete szintén megihlette. A főváros egyesítésének centenáriumára elkészítette Budapest körpanorámája című vedutáját.
Mesterei: Kmetty János, Ék Sándor, Fónyi Géza, Hincz Gyula, Koffán Károly.
Egyéni kiállítások
1971 • Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza
1975 • Szabolcs-Szatmár Megyei Napok Tokajban, Művelődési Otthon, Tokaj • Báthori István Múzeum, Nyírbátor
1980 • Jósa András Múzeum, Nyíregyháza (kat.).
Válogatott csoportos kiállítások
1959 • 7. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest.
Művek közgyűjteményekben
Jósa András Múzeum, Nyíregyháza • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
* * * * *
Sója Miklós, görög katolikus pap (Timár, 1912. május 18. – Nyíregyháza, 1996. augusztus 19.)
Édesapja gazdálkodó, édesanyja háztartásbeli, öt gyermekük született. Sója Miklós édesanyja mélyen vallásos volt, nagy hatást gyakorolt rá, ezért választotta a papi pályát. Az elemi iskola négy osztályát Timárban végezte, majd Nagykállóba került gimnáziumba, ahol akkor Ady Lajos volt az igazgató. Az iskola legjobb tanulója volt, már ott tanult latinul és görögül.
Érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karán tanult tovább. 1937-ben megnősült Kohut Erzsébettel, a kenézlői görög katolikus esperes lányával. Három gyermekük született. Pappá szentelése után Nyíregyházán volt segédlelkész és hitoktató négy évig. 1941-ben Dudás Miklós püspök Hodászra helyezte, ahol negyven éven keresztül szolgált.
Hodászi állapotok a negyvenes években
Azt a területet, ahol a cigányok laktak, Kolerásnak nevezték, mert itt volt a falu dögkútja. 1000-1500 cigány élt itt, nagy részük oláh cigány, a kisebbség romungró volt.
„1941-ben Dudás püspök Hodászra helyezett. Nem tudta azt a püspököm, hogy ottan cigányok is vannak, én se tudtam. Csak egyszer elvetődtem a cigánytelepre megérkezésem után nem sokára. Majdnem gyökeret vert a lábam, a bámulattól, amikor megláttam a rettenetes szennytengerben a földbe ásott kunyhók össze-vissza sokaságát. Mint afféle Kolombusz féle felfedező felkiáltottam magamban: de hiszen ez a sziget nincsen rajta a püspöki térképen!
Egy tágasabb falusi portánal is alig elégséges területen tömérdek tákolt, düledező kalyiba, földbe ásott kunyhó éktelenkedik, belül egymás hegyén-hátán emberek, ruha jóformán csak némelyiken. Az egész telepen nincs egyetlen kút, egyetlen WC sem.
Első látogatásomkor megállapítottam, hogy ha ezeket is embereknek veszem, akkor nekem nem 1500 hanem 3000 emberhez küldtek. Megengedték, hogy néhány kunyhóba benézzek. Fejemet mélyen meg kellett hajtani, hogy beléphessek, óvatosan lefelé lépve jutottam a pince mélyére, ahol ömlesztve éltek s csak némelyiken volt egy-egy darab ruha. A szegénység, éhínség, tisztátalanság, a meztelenség, a bűn látszott rajtuk." – írta.
Hitéleti tevékenysége
Miklós atya megtanult cigányul, lefordította cerhari cigány nyelvre Aranyszájú Szent János liturgiáját, így az istentiszteletet a cigányok már saját nyelvükön végezhették.
Templomuk nem lévén, nem tudtak templombúcsút tartani, így minden év szeptember 14-én Máriapócsra zarándokoltak el Keresztfelmagasztalás ünnepére, megemlékezve arról, hogy Krisztus értük is feláldoztatott.
Templomépítés
A negyvenes években a közösség esténként más-más háznál, putrinál gyűlt össze, imádkoztak, énekeltek, meghallgatták a tanítást, dicsérték Istent. A prédikációk helyszínéül szolgáló árokpartot az ötvenes években saját kápolna váltotta fel, melyet a romák vályogból építettek saját kezükkel. A Vatikánból – VI. Pál pápa személyes ajándékaként – ezer dollárt kapott a közösség templomi kellékekre. A kápolna falán az ikonok mellett az abc betűi is jelen voltak, jelezve a tanulás fontosságát.
Szociális munkája
„Legfontosabb feladat a nevelés. Személyi higiénia, mossanak kezet, de nem árt, ha lábat is mosnak. Tisztálkodáshoz tartozik a WC is."
A rászorulóknak ruhákat, cipőket adott. „Lábjegyzet füzet"-nek hívta azt a listát, ahol nyilvántartotta a fiatalok lábméreteit, és így tudta kiutalni az adományokból származó cipőket.
Hatósági zaklatások
Sója Miklós tevékenységét a hatóságok gyanakodva figyelték. Az ötvenes évek elején ki akarta hallgatni az ÁVH. A kihallgatása előtti estén búcsúmisét tartott a cigányoknak, és elmondta, hogy mire számít másnap. Reggel a cigányok felvonultak a tanács elé, és kiálltak a papjuk mellett.
1956 után a politikai vezetés úgy gondolta, hogy Miklós atya elvonja a cigány fiatalokat a KISZ-től, ezért akadályozták a munkáját. Sója Miklós válaszul létrehozta a templomi KISZ szervezetet.
A máriapócsi zarándoklatok is zavarták a hatóságokat. Sója Miklós a püspökét többször kérte, hogy álljon ki mellette, és végül megkapta a szükséges támogatást.
1981-ben vonult nyugdíjba, a városmajori plébánián tartotta aranymiséjét. Közben beköltözött a nyíregyházi papi otthonba. 1996 augusztus 19-én hunyt el. Sója Miklós munkájának hatása máig érezhető Hodászon, a cigány közösségben.
Sója Miklós atya a gyerekekkel
Öröksége
Miklós atya örökségét Mosolygó Béla vitte tovább. Szolgálata idején új templom építésébe kezdtek, melyet az 1992-től szolgáló Gelsei Gábor esperes alatt szenteltek fel 1995-ben. 1997-től működik a közösségi ház, mely alkalmat teremt az együttlétre, emellett helyet biztosít felzárkóztató és oktatási programoknak is. Többen fejezték be itt az általános iskolát, szereztek szakmát, OKJ-s bizonyítványt (dajka, szociális gondozó, ápoló, virágkötő).
2000-ben nyitották meg a Szent Illés Szeretetotthont, ahol a szakszerű munkát képzett cigány dolgozók látják el. Az intézménykomplexumon belül létrehozták a Családok Átmeneti Otthonát, mely anyáknak és gyermekeiknek biztosít szállást, valamint háromszori étkezést egy illetve másfél évig, vagy amíg meg nem tudják oldani lakásgondjaikat.
2006-2009 között tanodai felzárkóztató programot indítottak, melyben önkéntesek – pedagógusok, papok, teológusok, főiskolai hallgatók – segítették a munkát. A program keretében diákjaik a főtantárgyakból (magyar, matematika, német, hittan) különórákon vesznek részt. Ennek köszönhetően iskolai eredményeik javultak, többen tanultak tovább, többen érettségiztek, sőt vannak, akik főiskolára járnak.
Egy új, modern óvodát is felépítettek, ahol a katolikus nevelésre fektetik a hangsúlyt, figyelembe véve a cigány kultúra sajtosságait. Az intézményeket és a telep lakóit a Szociális Konyha szolgálja ki.
forrás: Wikipédia
* * * * *
Zajácz András festőművész (Timár, 1928. április 6. – )
Fiatal kora óta rendszeresen rajzolt, majd Budapestre kerülve különböző képzőművészeti körökbe járt rajzolni. József Attila Szabadegyetem, művészettörténet szak. A Műcsarnokban 1960-ban megrendezett Képzőművészeti körök országos kiállításán III. díjat nyert. Tanárai többek között Xantus Gyula és Bak Imre voltak. Két évtizeden keresztül részt vett a Tokaji Művésztelep munkájában. A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat minta-, formakészítő díszítőszobrásza, műemlék restaurátora volt. Az Operaház helyreállítási munkáinál kifejtett tevékenységéért a Művelődési Miniszter kitüntetésben részesítette. Legjobb munkáinál – napsütötte tájképeinél – a naiv művészet szín- és formarendszerét áttörve, a posztimpresszionista hagyományok szerint festi meg a kompozíciót. A 60-as évek elejétől részt vesz különböző képzőművészeti körök kiállításain.
Mesterei: Xantus Gyula, Bak Imre.
Egyéni kiállítások
1969 • Művelődési Ház, Rakamaz
1970 • Művelődési Ház, Monor
1980 • Zilahy György Művelődési Ház, Tokaj • Művelődési Ház, Dabas • Művelődési Ház, Tímár
1985 • Helyőrségi Tisztiház, Nyíregyháza
1986 • KPVDSZ Művelődési Ház, Nyíregyháza • Művelődési Ház, Újfehértó
1988 • Művészetbarátok Egyesülete, Budapest
1989 • Jurta Színház, Budapest
1990 • Napfény Szálló, Budapest
1999 • Szabolcs vezér Általános Iskola, Timár • Gutenberg Galéria, Budapest • Neumann János Szakközépiskola, Budapest
2000 • Magyar Kultúra Alapítvány Galéria, Budapest.
Válogatott csoportos kiállítások
1960 • Műcsarnok, Budapest
1978 • Művelődési Ház, Ózd
1981 • Józsefvárosi Művelődési Ház, Budapest
1982 • Budapesti Történeti Múzeum, Budapest • Szabolcs-Szatmár megyei festők kiállítása, Jurta Színház, Budapest
1989 • Templom Múzeum, Bécsújhely
1992, 1995 • XXVII., XXIX. Alföldi Tárlat, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
1994 • Ferencvárosi Művelődési Ház, Budapest
1998 • Magyarok Háza, Budapest
1999 • Újpest Galéria, Budapest
1999, 2000 • Szentendrei Tárlat, MűvészetMalom, Szentendre
2001 • Szentendrei Tárlat, MűvészetMalom, Szentendre • XXXII. Alföldi Tárlat, Munkácsy Múzeum, Békéscsaba.
Köztéri művei
Betakarítás (akril, farost pannó, 1987, Timár).
Művek közgyűjteményekben
Jósa András Múzeum, Nyíregyháza • Múzeum, Mosonmagyaróvár.